A fa természetes eredetű, bonyolult kémiai felépítésű anyag. Finom, rostos szerkezete miatt mindig tartalmaz vizet és a környezeti páratartalom változásának hatására képes nedvességet felvenni, illetve leadni. A sok összetevő között is az első helyen a cellulóz áll. Ennek aránya irodalmi adatok szerint 40 - 50 %. Elsősorban ez a rostos szerkezetű anyag játsza a legfontosabb szerepet a vízforgalomban.
A fa számtalan olyan tulajdonsággal rendelkezik, mely különösen alkalmassá teszi építési szerkezetként történő felhasználásra.
Súlya - más építési anyaghoz képest - csekély, és mégis jelentős nyomó-, húzó- és hajlítószilárdsággal rendelkezik.
Jó a hőszigetelő képessége, ezzel együtt igen csekély a hőtágulási tulajdonsága. Könnyen megmunkálható, sőt, ha megfelelően bánnak vele, többször is felhasználható.
Számtalan példa van arra, hogy egy-egy elbontott épület fagerendáit, oszlopait újból és újból felhasználják. De fontos volt ez a tulajdonság például a segédszerkezetek (állványok, zsaluzatok) készítésekor is.
És végül maga a fa természetközeli, szép, az emberi szemnek tetszetős látványt nyújt beépítve is, ezért nem csak tartóként, de felületképző, díszítő elemként is használható.